Felhők mögé bújik a felkelő nap
Vörösen izzik a horizont alatt
Ülök a homokban, nézem a napot
Lágy morajlással beszélnek a habok.

Mit mond az Óceán,
mit mond ma a szél?
Azt mondja, ne várjam,
ő úgysem beszél

Nem élvezhetem
annak az egynek szemét
kire mindig is vágytam,
vártam figyelemért

Milyen érzés kapni,
mit nem kért az ember?
S nem kapni mire vágyik
minden csepp könnyel?

Csillagot lehozni,
hogy tudja az az egy
ki nem figyel, nem lát,
s végül sírba megy

Éld az életedet, s
Ne várj dicséretet
Büszkeség, elismerés
Hiányzó kenyered

Támogatás, bizalom
Nem ösztönözhet Téged
Te sárban virágzol
S halott kő az étked.