Rád gondolok

Rád gondolok
mikor nap áztatja földeket
Rád gondolok
s bár nem akarod, meglehet:

de összetartozunk.
mint Föld s az Ég, egyek vagyunk.
Mint zenész a csendre
úgy vágyom Rád remegve.

Gondolok Rád
fülemben zúgnak szavaid
mint halk folyó
mi zuhatagba torkollik:

úgy összetartozunk.
S oly fájó, hogy külön vagyunk.
Mert vágyom a csendedre
mit áhítattal töltesz be.

Arcod arcomban van meglásd,
s lelked lelkemben.
Ha mered, nézd meg képmásod
örök szívemben.