Utat tör-e magának az élet?
Vagy elalszunk a puha habok alatt
míg csendben, de belül üvöltve
kússza át a rák a sejtfalat

Kijut-e a szív belőlünk?
Édes szeretetét végül felszínre viszi?
Vagy nézi, ahogy a felszín
a lelket apránként feleszi?

Hisz-e a jó saját magában?
Vagy ránk hárul e feladat,
kik kosszal körbevéve
átkozzák a napokat?

S török-e én végül utat önmagamnak?
Vagy hagyom, hogy mások a sárba tiporjanak?
Megértem-e egyszer, hogy belül mi üvölt?
S éneklek-e valaha egy csodaszép jövőt?